"Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset."
(József Attila: Tiszta szívvel, részlet)
Igaz az a hipotézis, miszerint, ha valaki úgymond "éhezteti" magát, akkor rossz a közérzete és csak az evésre tud gondolni. Folyamatos hangulatingadozással küszködök. Hol nagyon jó kedvem ven, hol meg nagyon magam alatt vagyok. De ez a sok fáradtság megéri nekem, hogy elérjem a célom. Igen is, meg fogom csinálni és senki sem akadályozhat meg ezen elhatározásomban.
Tény, hogy már 3 napja nem ettem egy falatot sem és szerintem sanszos, hogy holnap sem fogok. De ki tudja...a holnapot még meg is kell élni. Lényeg a lényeg, hogy ameddig csak lehet, koplalni fogok. Igazság szerint én nem kifejezetten gondolok az evésre. Én egyszerűen elfeledkezem róla, mintha nem is tartozna az életemhez. És szerintem ez nagyon jó :) Bár valljuk be, hogy mitől is lenne étvágyam: csak is kizárólag cigin és kávén élek, meg azért mindemellet iszok ásványvizet is. Na de ettől szerintem senkinek nem jön meg az étvágya, hanem inkább elmegy.
Olyan már ez az egész, mintha nem is én irányítanám a dolgokat. Mintha ténylegesen egy személy utasítana arra, hogy ne egyek. Ana mondja meg számomra, hogy mi a helyes és mi nem. És szerintem ez így jó. Én így jól érzem magam. Ráadásul most, hogy napok óta koplalok ténylegesen jobban érzem magam a bőrömben és szebbnek látom magam. És ez nagyon jó érzés. Olyan érzés, amiben már rég volt részem. S habár vannak, akik nem nézik jó szemmel, ahogy szépen lassan "elsorvasztom magam", engem ez egy cseppet sem izgat. Lényeg, hogy ÉN jól érezzem magam a bőrömben. S ha valaki azt mondja, hogy nagyon vékony vagyok és ennem kéne valamit, csak irígykedésnek veszem...
.jpg)
.jpg)
