"A világ tele van szenvedéssel, de olyanokkal is, akik úrrá lesznek a kínon."
(Helen Keller)
Sokat tűnődöm azon, hogy mi lett volna, ha...de sosem jutok előbbre. Mert az élet olyan, mint a hullámvasút. Tele hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, de sehol egy egyenes szakasz. Reménytelen és kilátástalan. S sokszor homályba vész. De a legrosszabb talán az, hogy nem tudom eldönteni igazán mi a jobb. Itt élni egy szenvedésekkel teli kilátástalan életet vagy a pokolban sínylődni.
https://www.youtube.com/watch?v=T8fuAHWutEI&feature=feedrec_grec_index
Fáj az, hogy így kell élnem. Hogy senki sem fogad el. S ez nem csak azért van, mert étkezési zavarom van, hanem mert egyszerűen más vagyok, mint a többiek. Elegem van! Elegem van ebből az életből!!
Tudom ki kell tartanom, de már nincs elég erőm küzdeni, s szembeszállni a gonosszal. Fel akarom adni...de nem tehetem. Be kell bizonyítanom, hogy igen is erős vagyok és nem törnek meg. Hogy igen is ki fogok tartani a végsőkig, s be fogom bizonyítani, hogy sokkal többre vagyok hivatott, mint amennyit kinéznek belőlem. Igen is valóra fogom váltani az álmaimat. Akárhogy is, ki kell tartanom az elképzeléseim mellet. Nem törhetnek meg! Én, én vagyok és ezen nem változtathat senki!!!
