Az élet rossz, a madarak csicseregnek és kék az ég...na ennek most így együtt semmi értelme-látszólag. De ha az ember kicsit elgondolkodik ezen, rájöhet, hogy mit is akartam mindezzel mondani, akármennyire is értelmetlennek tűnik.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kell folyton a másikat piszkálni. Miért kell valakit mentálisan bántalmazni, azért mert más mint a többi. Most mondhatjátok, hogy ez csak egy felállított sztereotípia, de szerintem ez nagyon is igaz. Nem egy példát láttam már erre életem során. Sőt, én is átélem nap mint nap.
Naívan azt hisszük, hogy vannak olyan örök barátaink, akiktől már senki és semmi nem választhat el. Hát én meg azt mondom, hogy ne ringassátok magatokat ilyesféle álmokba. Az igaz barát olyan, aki mindig kitart a másik mellet. A barátok kölcsönösen segítik egymást nem csak haszonból vannak együtt. De manapság szerintem ilyesféle barátság nem létezik (aki szerint igen az kommentelje).
Szóval, végül is mindezzel oda akartam kilyukadni, hogy olyan sok szenvedés ér minket nap mint nap, de mégis ki kell tartanunk. Igaz alkalmazkodnunk kell néha másokhoz, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy egy szabad világban élünk. S hogy megvalósíthassunk álmainkat, túl kell élnünk, ki kell tartanunk a saját elképzeléseink mellet.
(Egyébként, ha valaki szeretne megbeszélni velem bármit a blogommal vagy bármi mással kapcsolatban, jó hallgatóság vagyok. Itt megtaláltok:
MSN címem: sipoczdia@hotmail.com)
