Nem tudom egyes emberek miért nem tudják békén hagyni az embert. Mert azt már megszoktam, hogy a szüleim folyton mondják, hogy egyek-ma is-, de hogy már a suliban is ez megy...az már sok...
Épp a minap az egyik osztálytársam a nagyszünetbe erőszakos módon puffasztott búzaszeletet akart velem etetni. És hiába mondtam neki, hogy nem kell, ő akkor is erőszakoskodott. De hiába, mert végül én nyertem meg a csatát és így nem kellett a "kedvéért" ennem. Ma még nem ettem semmit. És kitaláltam egy tuti jó módszert, amivel szerintem sokat lehet fogyni...
A módszer pedig az, hogy nem eszek semmit és napi 1000kcalt elégetek. Ami nem is olyan nehéz. Mert ugye minden reggel tornázok, amivel 500 kcalt elégetek. ( Általában megcsinálok fél óra alatt kb 500 hasprést, de van, hogy többet is. Mégpedig úgy, hogy felveszem a szaunaövem vagy folpakba tekerem a hasam. Így több kcalt tudok elégetni.) Aztán ugye nap mint nap kb másfél órát gyalogolok, amivel elégetek 300kcalt. A hiányzó részt pedig kitöltöm majd hullahoppozással...
De ez nem olyan hullahopp karika, amit a boltban vesz az ember...
Veszünk egy olyan hullahopp karikát, aminek üreges a belseje, feltöltjük homokkal és végül összeragasszuk. És kész is a tökéletes alakformáló eszköz. Eleinte fájdalmas, de egy idő után hozzá lehet szokni. Én például, amikor ezt elkezdtem használni, másnap reggelre csaupa kék-zöld folt volt a csípőm és a derekam. De szerintem nem olyan vészes. Én már megszoktam. Olyannyira, hogy a rendes, könnyű hullahopp karikát már nem is tudom használni :)
De egyébként nagyon sok módja van a kcal égetésnek. A legjobbak szerintem az úszás (30 perc -300kcal)-bár én nem tudok-, a korizás ( 30 perc -300kcal), a biciklizés ( 30 perc -100-230kcal tempótól függően),a futás (30 perc -250 kcal)-bár ezt az én térdem nem bírja-, vagy még jó dolog az ugrálókötelezés is ( 30 perc -250kcal). 
Nos remélem hasznos tenácsokkal láttalak el benneteket kedves blog olvasók. És ne feledjétek, ne hagyjátok magatokat befolyásolni, mert mindenki maga irányítja az életét.
Sok sikert és kitartást!
"Ez nyughatatlan zene. Ez a gyalogló nem adja fel. Előre, fölfelé, tovább, most már nem számít az erdő, sem a fák. Annyi számít, hogy megyünk... és ha jut is megint egy kis boldogság - a fennsík édes, ujjongó boldogsága - ezúttal beledobognak a közeledő lépések. Mert nincs megállás. Addig, amíg nincsen vége."
Anne Rice
