Tegnap óta valami teljesen megváltozott. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. De olyan, mintha egy egészen más ember lennék.
Tegnap egész nap nem ettem semmit és rengeteget mozogtam. De ma reggel éreztem, hogy ennem kell egy pár falatot, mert nagyon rosszul voltam. És amikor elkezdtem reggelit csinálni magamnak, akkor vettem észre, hogy mennyire nagy változáson mentem keresztül. Eddig, ha úgy éreztem éhes vagyok, elkezdtem zabálni, majd meghánytattam magam. De ez most valami teljesen más. Elhatároztam magamban, hogy a mai nap folyamán mit fogok enni, mennyit és hányszor. Kiszámoltam mindennek a pontos kalóriaértékét is. És már nagyon rég csináltam ilyesmit. Legtöbbször inkább nem ettem, de a kalóriaszámolgatást már rég elhagytam. És most újra felelevenült bennem. Ami szerintm nagyon jó dolog, mert így nem hánytatom magam, de nem eszek sokat sem és még a szüleim is azt fogják hinni, hogy minden rendben van...
De valójában persze semmi sincs rendben. Ez egy ördögi kör, amiből nem tudok szabadulni. És senki nem segít. Aminek részben örülök és részben nem. De már nem tudom igazán eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem. Olyan, mintha egy álomvilágban élnék és valójában nem is én irányítanám az életemet, hanem valaki más. Valami, ami sokkal erősebb nálam és magával ránt a mélybe. IGEN. Egyre betegebb vagyok. És már nincs erőm küzdeni és igazából nem is akarok. Bár nem tudom, hogy ezt én gondolom, vagy valaki más ülteti ezen gondolatokat a fejembe. Akárhogy is már nem tudok szabadulni tőle. Az életem része lett, egybeforrt velem. És innentől kezdve már ő rendelkezik az életemmel...
"Néhány tökéletes, boldog hónap többet ér, mint akárhány unalmas, szürke év."
Claire Kenneth
