Hello! Újra itt vagyok és bárkit- aki olyan mint én-, ellátok tanácsokkal ha szeretné és meghallgatom. Sokminden történt a távollétem alatt és sokminden megváltozott. Mostmár tényleg teljesen étvágytalan vagyok. Csak azért eszek, mert a szüleim kényszerítenek, de azt is csak hétvégén. Egyre többet dohányzok is. És jóformán csak ezen élek. Cigin és kávén. És nem tudok leállni. De mindennek oka van.
A nagyapám nyár óta nagyon beteg és sokat volt kórházban is. És engem ez nagyon megérintett. Nagyon aggódtam végig miatta. És e-hét pénteken arra jöttem haza suliból, hogy meghalt. Teljesen lesokkolt a dolog. Persze még aznap elmentem este otthonról és bánatomban jól leittam magam. De tudom, hogy már semmin nem tudok változtatni. Magamba zárkóztam. És voltaképpen ez az oka annak is, hogy újra elkezdtem írni a blogom. Hogy legalább Anához tudjak segítségért fordulni.
Azóta alig eszek. És most tényleg nem is vagyok éhes. Csak cigizek és jóformán böjtölök. Tudom ez így nem élet, de biztos vagyok benne, hogy ez még egy jó darabig így fog működni nálam. Az sem érdekel, ha kórházba kerülök, vagy én is meghalok. Nekem egy ilyen szenvedéssel teli élet nem kell. És ha már meg kell halnom, akkor gyönyörű akarok lenni mikor meghalok. Hisz inkább a halál, mint a kövérség...
