Nem tudom meddig bírom még ezt a kínt. A szüleim folytonosan arra kényszerítenek, hogy egyek, de én nem akarok. De szerencsére , ma végre történt valami jó dolog is az életemben. Végre megkaptam a kivehetős fogszabályzóm. Suliba ugye nem hordhatom, de elméletileg 12 órát rajtam kell lennie. Így legalább meg tudom indokolni, hogy miért nem eszem. De van ennek más oka is...
Teljesen magambafordultam. Meg vagyok fázva is ráadásul. De nem érdekel. Nem fogom feladni. Küzdök, míg csak bírja a szívem. Csak így élhetem túl ezt a nyomorúságos életet. Az életem egy totális csőd. Minden rossz megtörténik velem, s ez által minden rossz és reménytelen. Már nem érdekel semmi. ELEGEM VAN!!! Elegem van abból, hogy mindenki folyon kritizál és piszkál...
Van egy ismerősöm, aki nagyon kövér. És folyton beszólogat nekem azért, hogy milyen "csontos" vagyok. Én legszívesebben meg visszaszólnék neki, hogy te meg dagadt vagy, de nem teszem. Soha senkinek nem mondom meg, amit valójában gondolok róla. S ez által egy hazugságban élek. Rólam mindenki elmondja a véleményét, én pedig magamba folytom, amit másokról gondolok. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez a helyes, de mára már rájöttem, hogy ez nem így van. Hisz ez a sok dolog, amit magamba folytok, lassan teljesen felemészt. De én mégis mindig úgy döntök, hogy inkább ez, minthogy bárkit is megbántsak. Épp elég fájdalmat kell már így is átélnem, nem kell, hogy mégjobban kirekesszenek.
