Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dear Ana

Saját tapasztalataimat szeretném megosztani azokkal akik ugyanúgy étkezési zavarokkal rendelkeznek mint én. Én Anás vagyok, de szívesen fogadok bárkit, aki ugyanolyan mint én!:) Tartsunk ki együtt Ana mellett!:)

Friss topikok

  • Butterfly18: @Seele: Nekem még éppen-hogy csak bele esik a sovány kategóriába-sajnos. De fogyok kb. egy kilót é... (2010.10.24. 19:52) A böjt...
  • Butterfly18: @Seele: Nekem nincs senkim aki szeressen. Csak magamért élek és nekem ez így jó. (2010.09.23. 18:24) Ma még bűnöztem, de holnaptól nem fogok...
  • Butterfly18: Már estem össze nem egyszer és nem olyan vészes. Nem fogom faképnél hagyni Anát! (2010.09.23. 18:22) Egy siker élmény-végre:)

Indavideó

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Rovatok

Motiváció

2011.07.13. 23:24 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 "Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is." (Bertolt Brecht)

 

Reményteljes reménytelenség...

2011.07.10. 10:37 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Minden nap csak arra tudok gondolni, hogy bűnös vagyok. S más miatt kellett bűnössé válnom. És ez a gondolat egyre reménytelenebb gondolatokat plántál belém. Mégis remélem, hogy egy nap majd minden megváltozik...hogy végre boldog leszek. De most úgy érzem a legjobb az, ha egyedül vagyok. Bezárkózva a saját piciny világomba, ahol Ana minden...

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."

(Helen Keller)

 

Depresszió

2011.07.02. 15:55 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Napról napra azt érzem, egyre boldogtalanabb vagyok és nem tudom igazán, hogy miért. Egy mézes-mázas álcát vettem fel az utóbbi időben, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy valami nagyon nincs rendben. De ez így nem élet. S tudom, hogy változtatnom kell ezen. És én próbálok is, de miközben én próbálok változtatni a dolgokon, valaki mindig hátráltat és visztatart. Plusz van akire én vagyok rossz hatással. És ennek a gondolata még boldogtalanabbá tesz. De a legrosszabb az, hogy mindenért én vagyok a hibás. Mindig mindenki engem hibáztat mindenért. Mindenért szólnak. Anyám is hol azért cseszeget, mert nem eszek, hol azért mert eszek. Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Kezdek teljesen bekattanni tőle. Nem tudom mit tegyek. Elegem van. A legjobb az lesz, ha erre a nyárra is elvonulok a világtól...az lesz a legjobb, ha ki se megyek az utcára, csak akkor, ha muszáj. Ezzel az elképzeléssel csupán egy probléma van...hogy fogom így megakadályozni, hogy rámtörjön a falási roham vagy hogy elmeneküljek anyám kényszerítésétől? Meg fogom oldani valahogy...de minden olyan kilátástalan és reménytelen. Teljesen magam alatt vagyok...de tudom, hogy Anára számíthatok. Ana segít és mellettem áll. Vele majd átvészelem ezt az egészet. És végre megtalálom a boldogságom...

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani."

(Paulo Coelho)

 

Egy csodaszép nap

2011.06.29. 22:52 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

A sok borzalmas nap után ma végre rámmosolygott a remény egy újabb sugara. Hirtelen újra feléledt bennem valami, ami azt hittem, már rég elveszett...

Ma nem ettemm semmit! :))))) Végre ellent tudtam mondani a tudatlanok aljas befolyásolásának és végre a sarkamra álltam. És boldog vagyok. Én így érzem jól magam. És ezt az érzést nem veheti el tőlem senki!!!

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"
(Paulo Coelho)

 

Frissítve

2011.06.28. 23:06 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Végre tényleg itt a nyár!!! A sulinak vége és az érettségi időszaknak is. Végre tényleg ráérünk csak Anával foglalkozni :)))) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha valaki elmúlik 18 éves, akkor majd minden megváltozik. Én is reménykedtem benne, de őszintén szólva én úgy gondolom, hogy igazából nem nagyon változtak meg a dolgok. Van egy dolog, ami változott és aminek örülök, hogy még a kis közértben is vehetek cigit. Egyébként mást nem nagyon észleltem. Ugyanúgy rámparancsolnak, hogy egyek és ugyanúgy engem zaklatnak a szüleim minden baromsággal. Na de a lényeg a lényeg, hogy nem szabad hagynunk, hogy befolyásoljanak minket. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját életét élje valamilyen szinten és ez szerintem kortól független.

"Árulónk a kétség: 
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk."

(William Shakespeare)

Ez egy új élet kezdete...

2011.06.20. 23:01 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Van az úgy, hogy az ember belegondol, hogy mi lenne, ha...de amire gondol, nincs elég bátorsága ahhoz, hogy megvalósítsa. 18 éves vagyok. Számomra innentől kezdve nem létezik HA...mostantól minden meg fog változni, mert ez egy lehetőség, egy új és szebb élet kezdete...egy boldog jövőért!

"Bárki lehetsz, bármit tehetsz, bármire szert tehetsz. Születésedtől fogva megillet a jog, hogy életed megteljen minden széppel és jóval."
(Esther Hicks)

Egy kis motiváció :)

2011.06.09. 22:05 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 

Éhség

2011.06.08. 22:41 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 "Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset."
(József Attila: Tiszta szívvel, részlet)

Igaz az a hipotézis, miszerint, ha valaki úgymond "éhezteti" magát, akkor rossz a közérzete és csak az evésre tud gondolni. Folyamatos hangulatingadozással küszködök. Hol nagyon jó kedvem ven, hol meg nagyon magam alatt vagyok. De ez a sok fáradtság megéri nekem, hogy elérjem a célom. Igen is, meg fogom csinálni és senki sem akadályozhat meg ezen elhatározásomban.

 Tény, hogy már 3 napja nem ettem egy falatot sem és szerintem sanszos, hogy holnap sem fogok. De ki tudja...a holnapot még meg is kell élni. Lényeg a lényeg, hogy ameddig csak lehet, koplalni fogok. Igazság szerint én nem kifejezetten gondolok az evésre. Én egyszerűen elfeledkezem róla, mintha nem is tartozna az életemhez. És szerintem ez nagyon jó :) Bár valljuk be, hogy mitől is lenne étvágyam: csak is kizárólag cigin és kávén élek, meg azért mindemellet iszok ásványvizet is. Na de ettől szerintem senkinek nem jön meg az étvágya, hanem inkább elmegy.

Olyan már ez az egész, mintha nem is én irányítanám a dolgokat. Mintha ténylegesen egy személy utasítana arra, hogy ne egyek. Ana mondja meg számomra, hogy mi a helyes és mi nem. És szerintem ez így jó. Én így jól érzem magam. Ráadásul most, hogy napok óta koplalok ténylegesen jobban érzem magam a bőrömben és szebbnek látom magam. És ez nagyon jó érzés. Olyan érzés, amiben már rég volt részem. S habár vannak, akik nem nézik jó szemmel, ahogy szépen lassan "elsorvasztom magam", engem ez egy cseppet sem izgat. Lényeg, hogy ÉN jól érezzem magam a bőrömben. S ha valaki azt mondja, hogy nagyon vékony vagyok és ennem kéne valamit, csak irígykedésnek veszem... 

 

 

Újjáéledő remény

2011.06.07. 21:39 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 Mindenki életében vannak jó és rossz napok. Nekem mostanság főképp rossz napjaim voltak. De néha rám is mosolyog a szerencse. 2 napja nem ettem megint egy falatot sem és napi 1000 Kcalt elégetek edzéssel -van, hogy többet is. Szóval ez így nem lenne olyan rossz, ha nem kényszerítenének folyton arra, hogy egyek. Miért nem tudják felfogni az emberek, hogy engem az evés nem tesz boldoggá? Számomra teljesen más dolgok tudnak csak örömet okozni. Na de mind 1. Lényeg, hogy nem fogom feladni és addig koplalok, ameddig csak lehetséges. És nem fogok vele foglalkozni, hogy mit gondolnak mások...

 

A világ tele van szenvedéssel...

2011.06.05. 22:28 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

"A világ tele van szenvedéssel, de olyanokkal is, akik úrrá lesznek a kínon."

(Helen Keller)

 

Sokat tűnődöm azon, hogy mi lett volna, ha...de sosem jutok előbbre. Mert az élet olyan, mint a hullámvasút. Tele hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, de sehol egy egyenes szakasz. Reménytelen és kilátástalan. S sokszor homályba vész. De a legrosszabb talán az, hogy nem tudom eldönteni igazán mi a jobb. Itt élni egy szenvedésekkel teli kilátástalan életet vagy a pokolban sínylődni.

https://www.youtube.com/watch?v=T8fuAHWutEI&feature=feedrec_grec_index

 Fáj az, hogy így kell élnem. Hogy senki sem fogad el. S ez nem csak azért van, mert étkezési zavarom van, hanem mert egyszerűen más vagyok, mint a többiek. Elegem van! Elegem van ebből az életből!! 

Tudom ki kell tartanom, de már nincs elég erőm küzdeni, s szembeszállni a gonosszal. Fel akarom adni...de nem tehetem. Be kell bizonyítanom, hogy igen is erős vagyok és nem törnek meg. Hogy igen is ki fogok tartani a végsőkig, s be fogom bizonyítani, hogy sokkal többre vagyok hivatott, mint amennyit kinéznek belőlem. Igen is valóra fogom váltani az álmaimat. Akárhogy is, ki kell tartanom az elképzeléseim mellet. Nem törhetnek meg! Én, én vagyok és ezen nem változtathat senki!!!

Mi értelme ennek a sok szenvedésnek?

2011.06.02. 15:02 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Az élet rossz, a madarak csicseregnek és kék az ég...na ennek most így együtt semmi értelme-látszólag. De ha az ember kicsit elgondolkodik ezen, rájöhet, hogy mit is akartam mindezzel mondani, akármennyire is értelmetlennek tűnik.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kell folyton a másikat piszkálni. Miért kell valakit mentálisan bántalmazni, azért mert más mint a többi. Most mondhatjátok, hogy ez csak egy felállított sztereotípia, de szerintem ez nagyon is igaz. Nem egy példát láttam már erre életem során. Sőt, én is átélem nap mint nap. 

Naívan azt hisszük, hogy vannak olyan örök barátaink, akiktől már senki és semmi nem választhat el. Hát én meg azt mondom, hogy ne ringassátok magatokat ilyesféle álmokba. Az igaz barát olyan, aki mindig kitart a másik mellet. A barátok kölcsönösen segítik egymást nem csak haszonból vannak együtt. De manapság szerintem ilyesféle barátság nem létezik (aki szerint igen az kommentelje). 

Szóval, végül is mindezzel oda akartam kilyukadni, hogy olyan sok szenvedés ér minket nap mint nap, de mégis ki kell tartanunk. Igaz alkalmazkodnunk kell néha másokhoz, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy egy szabad világban élünk. S hogy megvalósíthassunk álmainkat, túl kell élnünk, ki kell tartanunk a saját elképzeléseink mellet.

(Egyébként, ha valaki szeretne megbeszélni velem bármit a blogommal vagy bármi mással kapcsolatban, jó hallgatóság vagyok. Itt megtaláltok: 
MSN címem: sipoczdia@hotmail.com)

 

 

Miért nem tudom abbahagyni az evést?

2011.06.01. 23:12 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Két nap koplalás után ma megint ettem és nagyon rossz volt. Nagyon gyötört a bűntudat miatta, de muszály volt ennem. Kényszerítettek...s már bánom, hogy hallgattam rájuk. Nem értem, miért nem tudok nemet mondani? Felnőtt ember vagyok egy szabad világban. Azt teszek, amit akarok. És mégsem. Mégsem sikerül. Az élet rossz...de holnap, majd minden megváltozik. Szombaton fellépés, úgyhogy nagyon rá kell hajtanom. Ki kell tartanom az elképzelésem mellett. Ráadásul 18 napom van arra, hogy elérjem a legfőbb célom. S ha ez sikerül, végre igazán boldog leszek - majd...

"Neked is akarnod kell, hogy a dolgok megváltozzanak. Csak akkor lesz jobb valami, ha te is akarod. És ha igazán akarod, akkor nem szabad feladnod!"

(Lauren Brooke)



 

 

 

 

 

 

 

Az élet nehéz!!!

2011.05.29. 23:03 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 Egy újabb borzalmas napon vagyok túl, s még mindig nem sikerült rátalálnom önmagamra. Csak reménytelenül keresem a boldogságom, de valahogy nem sikerül elérnem. Olyan távolinak és megközelíthetetlennek tűnik. Teljesen magam alatt vagyok. Már nincs kedvem semmihez. Nincs elég erőm a mindennapokra. Azt akarom, hogy vége legyen. Nem bírom már tovább ezt a szenvedést. Véget akarok vetni ennek az egésznek. Meg akarom szüntetni a szívemben lévő fájdalmat. Ezt a kibírhatatlan kínt. Nem tudok már így tovább élni...

Kedves blogom!

2011.05.24. 22:18 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Most hirtelen úgy tűnik a sok szenvedés után végre megint minden szuperál. Bár nem sikerült leszoknom a dohányzásról és az utóbbi időben elég sokat habzsolok és hányok, én mégis úgy gondolom, most végre helyreáll az életem. Csak meg kell találnom a hozzá vezető helyes utat...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok minden történt velem, mióta nem írtam, de az Anába vetett hitem nem adtam fel. S lehet, hogy párszor elbuktam,de újra és újra talpraálltam. S ez a legfontosabb: beismerni, hogy hibáztunk, s tenni ellene. Csak így élhetjük túl. Túl kell lépnünk a zsarnok elnyomáson, s magunkra hallgatni.

"Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni."

Jodi Lynn Picoult


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=xR2q-ves05c

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért kell mindennek ilyen rossznak lennie?

2011.04.11. 19:08 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Költői kérdés, s mennyi benne az igazság...

Éppenhogy lenne egy jó napja az embernek, rögvest történik valami rossz, ami hirtelen rombadönt mindent. Elég akár egy rossz szó is, mert mindenki más és más. Senki sem egyforma. Én személy szerint egy nagyon érzékeny ember vagyok és engem nagyon könnyű megbántani. Nincsenek pattanásig feszülő idegeim, s ha egyszer én kiborulok, akkor nagyon kiborulok. Nekem nagyon kevés is elég ahhoz, hogy a pompásnak induló napomat tönkre tegyék.

Az emberekkel az a legnagyobb probléma, hogy a nagytöbbségből hiányzik az empátia. És most nem arról van szó, hogy az embernek nem lehet saját vélemény. Sőt legyen mindenkinek saját véleménye a másikról. De legyen megértő a másikkal szemben, hisz nem tudhatja, hogy az a személy min megy keresztül. Legyen egy kicsit megértőbb. De az emberek legnagyobb problémája, hogy nem tudják elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Pedig szerintem ez a legfontosabb. Elfogadni a másikat a hibáival...

Engem nem tudnak, s nem is akarnak elfogadni. Mindenki csak meg akar változtatni. De én már nem hallgatok senkire. Nekem senki sem parancsolhat. Én a saját életemet élem és szerintem mindenkinek ezt kell tennie. Élni a saját életét és nem mások kedvéért változtatni önmagán.

"Mindig erőt, bátorságot és önbizalmat nyerünk, amikor szembe kell néznünk félelmeinkkel. Azt kell mondanunk magunknak: "Átéltem ezt a szörnyűséget. Most már elboldogulok bármivel, ami csak jöhet." Meg kell tudnunk tenni azt is, amiről azt hisszük, képtelenek vagyunk rá."(Eleanor Roosevelt)

Az élet egy játék, amiben te vagy a játékmester...

2011.04.07. 23:20 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Bizony mi nekünk kell irányítanunk a saját életünket. Meg kell tanulnunk bánni vele, mert csak így élhetjük túl. Én is próbálkozom, csakhogy én nekem ez sosem akar összejönni, mert túlságosan is félek...

 De ez érthető. Gyerekkorom óta az életem kész szenvedés. Sosem hallgattak meg, sosem dícsértek meg, csak bántottak. És ezek a gyerekkori emlékek még ma is tisztán élnek bennem. Ezek azon fájdalmak közé tartoznak, amik sosem tűnnek el.

Már gyermekként is más voltam, mint a többiek és emiatt kitaszítottak és bántottak. Már óvodás koromban sem voltak barátaim. Mindíg egyedül kellett játszanom. Akkoriban még rendszerető voltam. De én mindig mindenben a logikát kerestem és az összefüggéseket, s ebből is csak egy nagy lelki teher lett. Ugyanis egyszer az egyik ovónő emiatt kiabált le.

Én mindig és egy érzékeny ember voltam. Az ofim mostanság azzal magyarázza, hogy mivel én is költő vagyok, én máshogy látom és élem meg a dolgokat. De szerintem a költészetemnek ehhez semmi köze. Azért kezdtem el írni, hogy megszabaduljak a fájdamaimtól. Nos 3 éve írok verseket és ez mind idáig nem sikerült elérnem. Csak annyit értem el vele, hogy ha az egyik szomszéd szembejön velem az utcán, mondja nekem, hogy látott a tv-ben szavalni, meg hogy tetszenek neki a verseim. De igazából, már nincs is kedvem írni. Már nem látom értelmét, hisz a problémáimat nem sikerült kiírnom magamból, pedig ez volt a célom.

Magányom, s lelki leépültségem valódi okai, a gyerekkoromban keresendők. Én úgy gondolom, hogy nekem meg sem kellett volna születnem. Hogy nekem kellett volna meghalnom a báttyám helyett. De sajnos ez nem így lett...

S szenvedésekkel teli éltem egyre rosszabb és rosszabb. Nem tudom, hogy valaha leszek-e még boldog. Nem tudom, hogy valaha elmúlik-e majd a fájdalom, ami belülről mardossa a szívem. 

Sipőcz Diána

A szívedben

Csak kihasználnak, megbántanak,

Gyűlölködnek, megaláznak.

Néznek, míly dühös vagy rájuk,

S a lelkedben egyre jobban

Összetörnek az álmok.

Minden lépésed csupa kín, szenvedés,

Hiába harcolsz, nem kapsz megbecsülést.

S majdan egyszer a virágos réten

Talán, újra tiszta lészen szíved.

Csak menj tovább, s ne állj meg soha!

Nem bánthat többé az élet ostora.

Higgy magadban, s szép lesz újra minden,

Hisz a szeretet ott hever legbelül:

A szívedben.

 Tudom, hogy mindez nem igazán ide tertozik. Vagyis hát saját tapasztalataimat kéne veletek megosztanom, de ez most nem megy igazán. Nem eszek és sokat sportolok továbbra is. Minden nap ugyanazt csinálom, úgyhogy igazából nem nagyon tudok neketek újat mondani. De megpróbálom magam összeszedni. Meg kell próbálnom és ki kell tartanom. Tegyétek ti ist ezt! Sose adjátok föl, mert nem szabad. Harcolni kell  a világ fájdalmai ellen. Tudom, hogy most ez így elég ellentmondásos, mert abból, amit eddig írtam, csak az derült ki, hogy én már eléggé feladtam a dolgokat. De igazából még mindig lakozik bennem egy pici remény, amit a szerelem táplál...

"Ami nem öl meg, az erőt ad."

2011.04.06. 22:03 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 

"A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését."

Friedrich Nietzsche

 

Én mégis reménykedtem abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Naív módon hittem abban, hogy tényleg csak segítségre van szükségem és jobb lesz. De nem így lett, s a kín már szinte elviselhetetlen. Nem tudom meddig bírom még. Hogy meddig lesz még elég erőm ahhoz, hogy éljek. Igen! Szívesen eldobnám éltem, hogy itthagyjam ezt a szenvedésekkel teli világot. S ezen elhatározásomon senki nem tud változtatni, Mert ez a földi pokol, már teljesen felemészt engem. Friedrich Nietzsche szerint Isten meghalt! Én ezen filozófiai állításban hiszek.

És nem félek a haláltól. Ha az a módja annak, hogy végetvessek a szenvedésnek és ne kelljen többé rettegésben élnem, akkor vállalom a halál mámoros ízét...

De tudom, hogy ez nem helyes. Nem hagyhatok csak így mindent. Nem adhatom fel! Küzdenem kell! Túl fogom élni!-legalábbis ezzel áltatom magam minden egyes nap. Mert minden napom egyre reménytelenebb. Már nem látom a kiutat ebből az egészből. 

Olyan, mintha már nem lennék igazán ura a gondolataimnak. Mintha már nem én irányítanék. S ez a tudat megfélemlít. Hogy akarok-e így élni? Hogy minden nap attól rettegek, hogy ki fog vajon piszkálni a suliban és , hogy megtudom-e állni, hogy ne egyek? Hát nem. Mert ez így nem élet. Szeretnék végre normális életet élni. De nem tudok. Pedig valamikor akartam...

Régen, arról álmodoztam, hogy majd egyszer nekem is lesz egy szép házam kerttel meg minden. Hogy naggyon kedves szomszédaim lesznek és folyton mosolyogni fogok. Hogy lesz egy tökéletes állásom és egy tökéletes családom, akikk szeretnek. De ez csak egy álom. És az is marad...

Két napja nem ettem egy falatot sem, s a gyógyszereimet sem vagyok hajlandó szedni a megfázásomra. Csak is kizárólag fájdalomcsillapítót vagyok hajlandó bevenni. Kávén és cigin élek gyakorlatilag, de már nem sokáig. Ugyanis holnap lerakom a cigit. Ezt eldöntöttem. Egyszerűen tudatosan elkedtem leépíteni a szervezetemet. És igazából már egyáltalán nem érdekel semmi. Már nincs erőm tovább küzedeni.

Az ofim ma azt mondta, hogy hetedikben még olyan "szép" kerek arcom volt, most meg olyan rosszul nézek ki. Mondta azt is, hogy szeretné azt  a lányt látni újra, aki akkor voltam. De szerintem azt az énemet már sosem fogja senki látni, mert az a lány már meghalt. Felemésztette a fájdalom, ami a szívemben mardos, s a lelkemig ér. 

 Nietzsche szerint ami nem öl meg, az erőt ad. De engem már semmi nem erősít. Bár sokszor mondogatom magamban Samuel Beckett bíztató szavait: Próbáld újra, bukj el újra! Közelebb jutsz. De sajna azt érzem, hogy csak egyhelyben toporgok. Félek a változásoktól. Félek változtatni. Nincs elég merszem ahhoz, hogy éljem a saját életem. Ezért tudnak befolyásolni. És most hiába mondom azt, hogy ez változni fog és erős leszek, mert ez úgy sem igaz. Egyedül nem megy. De sajnos már lassan mindenkit eltaszítok magamtól. De ez sem zavar igazán, hisz sosem voltak barátaim, gyerekkorom óta.

A számomra legfontosabb ember, ma azt mondta nekem, hogy olyan vagyok mint egy kis hernyó. Begubózok és várom a napot, amikor majd végre kitörhetek belőle. És ebben van valami. Igaza van. De azért nem török ki, mert félek és így biztonságban érzem magam. Ha begubózok a szobámba, valamivel elviselhetőbbé válik az életem. Nem kell ennem, tornázhatok, olvashatok, gépezhetek, mozizhatok, amikor csak kedvem tartja egyszóval ha a szobámban vagyok, akkor vagyok igazán a magam ura. De ez a bezártság nem jó. Tudom, hogy nem az, de félek tenni ellene. Félek kibújni a csigaházamból. De tudom, hogy valamit tennem kell, hogy boldog legyek és tenni is fogok-legalábbis megpróbálom...

 

 

 

Egy új találmány

2011.04.05. 18:27 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 Nem tudom egyes emberek miért nem tudják békén hagyni az embert. Mert azt már megszoktam, hogy a szüleim folyton mondják, hogy egyek-ma is-, de hogy már a suliban is ez megy...az már sok...

Épp a minap az egyik osztálytársam a nagyszünetbe erőszakos módon puffasztott búzaszeletet akart velem etetni. És hiába mondtam neki, hogy nem kell, ő akkor is erőszakoskodott. De hiába, mert végül én nyertem meg a csatát és így nem kellett a "kedvéért" ennem. Ma még nem ettem semmit. És kitaláltam egy tuti jó módszert, amivel szerintem sokat lehet fogyni...

A módszer pedig az, hogy nem eszek semmit és napi 1000kcalt elégetek. Ami nem is olyan nehéz. Mert ugye minden reggel tornázok, amivel 500 kcalt elégetek. ( Általában megcsinálok fél óra alatt kb 500 hasprést, de van, hogy többet is. Mégpedig úgy, hogy felveszem a szaunaövem vagy folpakba tekerem a hasam. Így több kcalt tudok elégetni.) Aztán ugye nap mint nap kb másfél órát gyalogolok, amivel elégetek 300kcalt. A hiányzó részt pedig kitöltöm majd hullahoppozással...

De ez nem olyan hullahopp karika, amit a boltban vesz az ember...

Veszünk egy olyan hullahopp karikát, aminek üreges a belseje, feltöltjük homokkal és végül összeragasszuk. És kész is a tökéletes alakformáló eszköz. Eleinte fájdalmas, de egy idő után hozzá lehet szokni. Én például, amikor ezt elkezdtem használni, másnap reggelre csaupa kék-zöld folt volt a csípőm és a derekam. De szerintem nem olyan vészes. Én már megszoktam. Olyannyira, hogy a rendes, könnyű hullahopp karikát már nem is tudom használni :)

 De egyébként nagyon sok módja van a kcal égetésnek. A legjobbak szerintem az úszás (30 perc -300kcal)-bár én nem tudok-, a korizás ( 30 perc -300kcal), a biciklizés ( 30 perc -100-230kcal tempótól függően),a futás (30 perc -250 kcal)-bár ezt az én térdem nem bírja-, vagy még jó dolog az ugrálókötelezés is ( 30 perc -250kcal). 

 

Nos remélem hasznos tenácsokkal láttalak el benneteket kedves blog olvasók. És ne feledjétek, ne hagyjátok magatokat befolyásolni, mert mindenki maga irányítja az életét. 

Sok sikert és kitartást! 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ez nyughatatlan zene. Ez a gyalogló nem adja fel. Előre, fölfelé, tovább, most már nem számít az erdő, sem a fák. Annyi számít, hogy megyünk... és ha jut is megint egy kis boldogság - a fennsík édes, ujjongó boldogsága - ezúttal beledobognak a közeledő lépések. Mert nincs megállás. Addig, amíg nincsen vége."

Anne Rice

 

 

Reménytelenség

2011.04.04. 22:47 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Nem tudom meddig bírom még ezt a kínt. A szüleim folytonosan arra kényszerítenek, hogy egyek, de én nem akarok. De szerencsére , ma végre történt valami jó dolog is az életemben. Végre megkaptam a kivehetős fogszabályzóm. Suliba ugye nem hordhatom, de elméletileg 12 órát rajtam kell lennie. Így legalább meg tudom indokolni, hogy miért nem eszem. De van ennek más oka is...

Teljesen magambafordultam. Meg vagyok fázva is ráadásul. De nem érdekel. Nem fogom feladni. Küzdök, míg csak bírja a szívem. Csak így élhetem túl ezt  a nyomorúságos életet. Az életem egy totális csőd. Minden rossz megtörténik velem, s ez által minden rossz és reménytelen. Már nem érdekel semmi. ELEGEM VAN!!! Elegem van abból, hogy mindenki folyon kritizál és piszkál...

Van egy ismerősöm, aki nagyon kövér. És folyton beszólogat nekem azért, hogy milyen "csontos" vagyok. Én legszívesebben meg visszaszólnék neki, hogy te meg dagadt vagy, de nem teszem. Soha senkinek nem mondom meg, amit valójában gondolok róla. S ez által egy hazugságban élek. Rólam mindenki elmondja a véleményét, én pedig magamba folytom, amit másokról gondolok. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez a helyes, de mára már rájöttem, hogy ez nem így van. Hisz ez a sok dolog, amit magamba folytok, lassan teljesen felemészt. De én mégis mindig úgy döntök, hogy inkább ez, minthogy bárkit is megbántsak. Épp elég fájdalmat kell már így is átélnem, nem kell, hogy mégjobban kirekesszenek.

Egy új élet kezdete...

2011.04.02. 10:39 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Tegnap óta valami teljesen megváltozott. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. De olyan, mintha egy egészen más ember lennék.

Tegnap egész nap nem ettem semmit és rengeteget mozogtam. De ma reggel éreztem, hogy ennem kell egy pár falatot, mert nagyon rosszul voltam. És amikor elkezdtem reggelit csinálni magamnak, akkor vettem észre, hogy mennyire nagy változáson mentem keresztül. Eddig, ha úgy éreztem éhes vagyok, elkezdtem zabálni, majd meghánytattam magam. De ez most valami teljesen más. Elhatároztam magamban, hogy a mai nap folyamán mit fogok enni, mennyit és hányszor. Kiszámoltam mindennek a pontos kalóriaértékét is. És már nagyon rég csináltam ilyesmit. Legtöbbször inkább nem ettem, de a kalóriaszámolgatást már rég elhagytam. És most újra felelevenült bennem. Ami szerintm nagyon jó dolog, mert így nem hánytatom magam, de nem eszek sokat sem és még a szüleim is azt fogják hinni, hogy minden rendben van...

De valójában persze semmi sincs rendben. Ez egy ördögi kör, amiből nem tudok szabadulni. És senki nem segít. Aminek részben örülök és részben nem. De már nem tudom igazán eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem. Olyan, mintha egy álomvilágban élnék és valójában nem is én irányítanám az életemet, hanem valaki más. Valami, ami sokkal erősebb nálam és magával ránt a mélybe. IGEN. Egyre betegebb vagyok. És már nincs erőm küzdeni és igazából nem is akarok. Bár nem tudom, hogy ezt én gondolom, vagy valaki más ülteti ezen gondolatokat a fejembe. Akárhogy is már nem tudok szabadulni tőle. Az életem része lett, egybeforrt velem. És innentől kezdve már ő rendelkezik az életemmel...

"Néhány tökéletes, boldog hónap többet ér, mint akárhány unalmas, szürke év."

Claire Kenneth


A siker

2011.03.31. 06:51 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Mondják, hogy az apró örömök nagyon fontosak egy ember életében. És, hogy ez mennyire igaz?! Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de számomra léteznek ezek a kis apró örömök. Minden egyes evés nélkül eltöltött nap után jobban érzem magam. Minél többet sportolok, annál jobban érzem magam. És totálisan jó érzés tölt el, amikor a megszokott reggeli edzésem után a tükörbe nézek és nem látom magamat annyira kövérnek. És ha így indul a napom, akkor sokal jobb minden. Sokkal több erőm van kitartani. De ha úgy érzem, az erőm kezd elhagyni, arra is van egy módszerem. Azt szogtam magamnak mondogatni, hogy ki kell tartanom, ha törik, ha szakad. És ez tényleg beválik. Különben meg az a legjobb, ha tényleg, mondjuk néha az ember megajándékozza magát. Persze nem egy tábla csokival, hanem, valami olyannal, amire egyébként is szüksége lett volna, vagy ami nagyon megtetszett, de lehet az mondjuk egy szép ékszer is, ami talizmánként fog emlékeztetni arra, hogy mennyit fogytál és ez büszkeséggel fog eltölteni. A büszkeség pedig arra fog sarkallni, hogy csináld tovább, ne állj meg, győzni fogsz!

Egy pár napja voltam vásárolni és én jutalomból vettem magamnak egy nagyon jó kis táskát. Tényleg csak egy pár kilót fogytam, de ez a kis ajándék, elkezdett ösztönözni. Azóta, minden nap felkelek reggel tornázni, akármilyen fáradt is vagyok, egy napot sem hagyok ki. Koplalok és ténylegesen jobban érzem magam a bőrömben. És mindezt a táskának köszönhetem, ami ösztönzően hat rám...

 

Kedves blogom!

2011.03.29. 22:33 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

 Ahogy Forrest Gump mondta, az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel belőle. És mennyire igaz. Az élet változó. Cselekedeteinkkel és akaratunkkal befolyásolhatjuk-ha van hozzá erőnk. De persze ez egy evési zavarokkal küzdő embernek nem könnyű. Hisz mindenki ellenünk van és senki sem támogat. Csak egymást támogathatjuk. De én minderről csak azt tudom mondani, hogy inkább a halál, mint a kövérség!

Hallottam olyan dolgokat, hogy akinek a családjában van kövér, vagy túlsúlyos ember, akkor valószínűleg a gyerek is az lesz. Meg, hogy ha egy lány édesanyjának nagy melle van, akkor valószínűleg a lánynak is az lesz. És ezen állítások az én legnagyobb félelmeim. S habár kétség se fér ahhoz, hogy az én családomban én vagyok a legsoványabb, mégis állandó rettegésben élek. Minden nap úgy alszom el, hogy rettegek attól, mit tartogat számomra a holnap. Hogy megint hányszor vágják a fejemhez, hogy egyek. Hogy hányszor fognak rákényszeríteni a szüleim az evésre. Persze néha fent kell tartani a láccatot, hogy gyógyulófélben vagyok és kezd minden rendbejönni, de amikor azt érzem, hogy a falat csúszik le a torkomon, akkor undorodni kezdek magamtól. Egy nap, legalább tízszer nézem meg a hasam a tükörben és egyre csak arra tudok gondolni, hogy egy kövér tehén vagyok-akármennyire is lefogytam. Képtelen vagyok letenni a cigit is, mert félek, ha leteszem majd elkezdek hejette enni.

Van egy osztálytársam, aki pár napja próbál leszokni. Igaz ő is nagyon vékony, de épp a minap mesélte, hogy amióta lerakta a cigit, sokkal többet eszik. Jó igaz, hogy olyan dolgokat eszik, amik nem igazán hízlalnak, de akkor is eszik! És én ezért nem raktam le a cigit, mind a mai napig. Egyszerűen rettegek attól, hogy mi lesz, ha lerakom. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor...

Egyébként tegnap jelentkeztem egy modell ügynöknél és azt mondta, hogy két napon belül értesítenek. Szóval most megint nagyon nagy rajtam a nyomás. Rettegek attól, hogy mi lesz akkor, ha azt mondja, hogy sikerült és mi lesz akkor, ha azt mondja, hogy nem. Mindenféleképpen NAGY koplalásba fogok kezdeni. Mert ha felvesznek, akkor a megfelelési vágy miatt fogok koplalni, meg még többet sportolni, ha meg nem vesznek fel, akkor azért. Akárhogy is lesz, mindenféleképpen oda fogok kijukadni, hogy teljesen összeomlok...
 

 "A bűn az, ami hátráltat abban, hogy jobban szeressek.
A bűn az, ami a világot embertelenné teszi.
A bűn az, ha elfelejtem az inspirációmat, és tétlen maradok.
A bűn az, ha nem teszem meg a jót, amit megtehetek."

Henri Boulad

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért nem tudom abbahagyni az evést?

2011.03.28. 15:32 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Nos erre a válasz nagyon egyszerű. Mert kényszerítenek arra, hogy egyek és el akarnak vinni a szüleim egy étkezési zavarokkal foglalkozó orvoshoz is. Szóval már rohadtul elegem van. 

Biztos veletek is előfordult már, hogy éppencsak hazaértetek és a szüleitek máris azt akarják, hogy egyél. Velem ezt csinálják és ez egy cseppet sem kellemes. Az utóbbi időben rengeteget hánytattam magam. És mindez azért van, mert egyesek megpróbálják irányítani az ÉN életemet. De ez változni fog!!! Muszáj lesz változnia!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Próbáld újra, bukj el újra! Közelebb jutsz."(Samuel Beckett)

 

 

 

Feléledve

2011.03.03. 20:29 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Nos hol is kezdjem? Először is, hogy miért nem írtam már elég rég óta. Egyetlen oka van a dolognak. A gépem nem a legprofibb már-kissé megviselt. Mostanság nem úgy működik, ahogy szeretném. De mert nem írtam, az nem jelenti azt, hogy Anát cserbenhagytam volna. Szó sincs erről. A múlthéten 5, a héten eddig 3 napot fastoltam. Ami szerintem elég jó. Igaz mostanság emiatt sokan is támadnak. Van aki azt mondta nekem, hogy eddig olyan szép vékony voltam most meg már olyan csúnya vékony vagyok, meg betegesen vékony. De ez engem nem tántorít el a koplalástól. Én nem így látom a dolgokat. Szerintem még mindig kövér vagyok, hiába mutatja a BMI-m azt, hogy ez nem igaz. Tovább fogom folytatni a koplalást. Nem adhatom fel. Ahogy Samuel Beckett mondta: " Próbáld újra, bukj el újra! Közelebb jutsz. " Nekem már csak ez jár a fejemben. Ez az idézet tartja bennem úgymond a lelket, mert mindenki ellenem van és senki sem ért meg engem. Pedig nagyon nehéz időszakon megyek keresztül. Ráadásul teljesen magamra vagyok utalva. Senki nem maradt nekem, csak Ana. De Ana segít és mellettem áll...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Depresszió...

2011.01.30. 20:04 | Butterfly18 | Szólj hozzá!

Mint is mondhatnék. Beteg vagyok. Orvosilag alátámasztottan anorexiás vagyok. És én ennek örülök. Minden percben egyre csak szenvedek és nem tudom mitévő legyek. Boldogtalan vagyok...az egész életem keserűség. Magamat hajszoltam bele a betegségbe. Már nem tudom, ki is vagyok én valójában. Hogy hova tartozok. Minden egyes percben csak arra tudok gondolni, hogy tilos ennem. Ha netán a szüleim kényszerítenek az evésre akkor meg az jár a fejemben, hogy bűnöztem és hánynom kell. Ráadásul az utóbbi időben mindenkit eltaszítok magamtól. Egyedül vagyok...bezárkózok a saját világomba, ahol biztonságban érzem magam. Gyógyszereken, cigin és kávén élek. Álmatlanságtól szenvedek és sokszor már nem vagyok tisztába azzal sem, hogy mit csinálok. Ez nem élet! De nem tudok ellene tenni és igazság szerint nem is akarok. De aki csak teheti, meneküljön előle és küzdjön, amíg csak lehet...

süti beállítások módosítása